A sajópálfalai Irmologion kegyhely és kegykép rövid története

A sajópálfalai Irmologion
A magyarországi és a Kárpátok-vidéki görögkatolikus énekkultúra kialakulásában és ápolásában a legfontosabb szerep a galíciai és a Kárpátokvidéki bazilita monostorokban szerkesztett, kéziratos és nyomtatott énekeskönyveknek jutott.
Jelen rövid tanulmány tárgya az 1709-ben Lembergben kiadott első nyomtatott irmologion. Ez a könyv kb.100 évvel készült a breszt-litovszki unió (1598.) és 50 évvel az ungvári unió (1646.) létrejötte után. Kiadói, a lembergi Sztavropégion kolostor zeneileg képzett bazilita atyái a könyv előszavában erőteljesen egységesítő álláspontot képviselnek a szertartásokon felhangzó éneklés szempontjából. (ld.alább). Erre valószínűleg azért fektettek nagy hangsúlyt, mert a galíciai és kárpátaljai területeken is egyre-másra létesültek azok az egyházi, rendtársaik által irányított iskolák, melyekben a görögkatolikus populáció által lakott területeken született gyermekek elsajátíthatták az egyházuk által megkívánt vallásos életmódhoz kötődő mesterségeket. (ikonfestés, fafaragás, könyvmásolás-illusztrálás és nem utolsósorban a liturgikus éneklés irányítása). Városokban (Lemberg, Premysl, Szanok, Szambor, Stanislaw, Munkács, Ungvár) és monostorokhoz kötődve (Zsovkva, Osztrozs, Pocsájev, Lavrov, Dobromil, Krászni Brod) fejtették ki oktató-nevelő munkájukat ezek az iskolák. Amunkácsi püspökség területén 1686-ban tartott kánoni vizitáció adatai szerint az egyházközségek nagy részében voltak kézzel másolt liturgikus könyvek, melyeket a Galíciából hazatérő ifjak másoltak tanulmányaik során. 1750-ben Olsavszky Mihály püspök vizitációjának protokollumaiban is az 1686-ossal megegyező megállapításokkal találkozhatunk. Ebből az időből számunkra igen értékes forrás a Borsod vármegyei Sajópálfalán használt, s jelenleg az Egri Érseki Könyvtár tulajdonában lévő irmologion. Kézzel írott kottás könyv, mely a 18. század első harmadában íródott Fekete (Fetko) János által valamelyik bazilita iskolában. A fiatalember hazatérve Sajópálfalára ennek a könyvnek segítségével irányította a község liturgikus zenei életét, s utódai a 20. század közepéig használták az ószláv kottás könyvet. Sokan voltak akkoriban, akik szintén ezt az utat járták be.

Dr. Bubnó Tamás

A Sajópálfalai kegyhely

A sajópálfalai templomot először 1320-ban említik egy oklevélben. Feltételezések szerint a tatárjárás előtt élt Ákos nemzetségben az a Pál, aki Pálfala névadója lehetett. A törökök kivonulása után a Keglevich család birtokolja a községet, s a Rákóczi-szabadságharc után ők gondoskodtak a falu újbóli benépesítéséről. Ekkor ruszinok érkeznek Pálfalára Kárpátaljáról. Ők a mi őseink. Hitükről tanúskodik a falu címerében található keleti kereszt is. Magukkal hozták papjukat, sőt talán fatemplomukat is. Ebben a templomban hullat véres könnyeket az Istenszülő képe 1717. január 6-tól február 16-ig. E templom helyére épült 1772-ben a mai templom, mely 26 méter hosszú és 7,30 méter széles, 70-140 cm vastag vegyes kőfalazatú, az 1892-ben épült tornya 30 méter magas. Ugyanekkor, Ruszinszkó János parókus idején készült el az ikonosztázion is. A nagyon értékes képállvány fafaragásait eperjesi fafaragók és kárpátaljai festőmesterek készítették. Tomasek Mihály parókus idején, 1802-ben készül az első négymázsás harang, 1824-ben egy kétmázsás, 1861-ben egy egymázsás. A hadicélra elvitt középső harang helyére 1950-ben Legeza Sándor parókus szervezésében A-hangú harangot öntenek. Az ablakok üvegmintái 1933-ban készültek el. Az egyházközség legrégebbi anyakönyve 1801-ből való. 1930-ban a község lakosainak 90%-a görögkatolikus. A templom címünnepe: Pünkösd, ekkor tartják a templombúcsút, október harmadik vasárnapján a zarándokbúcsún a kegykép visszahozatalát ünneplik. 2012-től augusztus végén – szeptember elején az Országos Ruszin Búcsút tartják.

Dr. Simárszki Ádám

A sajópálfalai könnyező kegykép rövid története

A sajópálfalai kegyép, a Mária-kép 1717. január 6-tól február 16-ig könnyezett véres könnyekkel. Az 1717. év elején Sajó-Pálfalván a görögkatolikus templomban az oltár mellett függő festett képet a hívők sírni és izzadni látták. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy a Boldogságos Szűznek jobb és bal szemén véres könnyek látszottak, amelyek a nagy hidegben sem fagytak meg – egészen február 16-ig könnyezett. A pálfalvai Mária-kép véres könnyezése egyike volt a XVII – XVIII. század fordulóján több helyen feljegyzett Mária – jelenéseknek. 1717-ben az egri püspökség vizsgálta a kegykép ügyét és a minoritákat bízta meg a kép őrzésével. Figeczky Balázs atya írt az Egyházmegyei Főhatóságnak és ezzel elindította a kegykép visszahozatalának eljárását. A kegykép 1946-ban került Egerből PécsÜrögre. A pécsi püspök 1973. június 22-én kelt levelében készségét fejezte ki a kép visszaadásával kapcsolatban. A kegyképet végül is 1973. október 25-én hozták vissza Sajópálfalára. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Értéktár Bizottság 2014. február 5-i ülésén felvette a Megyei Értéktárba a Sajópálfalai Kegyképet és a hozzá kapcsolódó búcsújárást.

Dr. Simárszki Ádám